Megpróbáltak kijutni az eurovíziós dalfesztiválra, de idehaza nem válogatták be őket a legjobbak közé. Az Underdog zenekar hajléktalan zenészei mégis reménykednek, álmaik egyszer talán megvalósulhatnak, és lesz lakásuk, új szakmájuk, biztos megélhetésük. Most van BKV-bérletük, ételre havi ötezer forintos utalványuk és átmeneti fedél a fejük felett.
Aki ismeri a szociális szakmát, tudja, hogy már ez is nagy dolog. Mert a hajléktalan sorsból való kitörés sikere elenyésző. Nincs hozzá alap, marad tehát az erős akarat, a kitartás, és néhány jó ember segítsége. Jelen esetben pedig a tehetség. Mert ennek a zenekarnak van, szerencsére mindenből valamennyi.
Minden tagnak van külön álma, a közös álom pedig az a zenélés, ahol elismerik őket, gázsi jár a fellépésekért, amiből felépíthető egy új élet.
Én nem bánom, hogy nem álltak ott a Dal csillogó színpadán. Persze kívánok én is sikereket a zenekarnak, de olyan közegben, ahol a zene a fontos, nem pedig jól hangszerelt, de kevéssé igényes dalok, a sok pénzen gyártott kommersz, eladható slágerek.
Én füstös bárokat kívánok, rock klubokat, fesztiválokat, ahol nem kérdezik, honnan jöttek, csak hallgatják a zenét.
Szerző. Borsos-Kőszegi Erika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése