Az említett posztban egy kopaszra nyírt, zsírgombóc külsejű „igazi férfi”- ahogy önmagát jellemezte- fejtette ki, mélyen szántó, önön intellektuális színvonalát hűen tükröző nézeteit a témában. Összehordott mindent, amit hallott, gondolt, vagy tudni vélt a témáról, mint egy rossz húslevesben, és a végén valóban kiöntötte a húst is a lefolyóba. Természetesen belevont a buzizásba egy kis nemzeti öntudatot, kuruc virtust és zsidózást is, persze ezen nincs mit meglepődni, ez most felénk divatos megoldás. A vége az lett, hogy labanc, buzi, zsidó és metroszexuális, liberális és salátaevő (!) egy kutya, ők a felelősek mindenért, ami rossz!
Zac Efron, Brad Pitt, Clooney vagy éppen Johnny Depp olyan ismert sztárok, akik metró- szexuálisnak, azaz olyan, városban lakó( a metropolis szóból alakult ki a kifejezés) férfinak vallják magukat, akiknek a kinézet, a test fizikai állapota, a ruházat, a megjelenés fontos, legalább annyira fontos, mint a nőknek. David Beckham, akit a metrószexualitás egyik zászlóvivőjének tartanak, mindig is büszkén vallotta, hogy számára a megjelenés, a kitalált külső, a jó stílus nagyon fontos, és, hogy ruhatára legalább olyan nagy, mint a divat ikonként ismert Viktóriáé. A felsorolt nevek mindegyike igazi férfinak mondhatja magát, mint az a sok százmillió névtelen férfi is, akik metroszexuálisnak vallják magukat a világban.
Itt van aztán ezzel szemben a mi kis magyar valóságunk, ahol mindenki, és minden gyorsan és általában nagyon felületesen megválasztott jelzőket kap, így történhetett meg az is, hogy a metroszexualitás és a homoszexualitás összefolyt, és lett belőle egy jó nagy gubanc. Igaz persze, hogy nálunk, egyes felmérések szerint a 35 és 45 év közötti korosztálynak csak éppen másfél százaléka vallja magát metroszexuálisnak, azaz nagyvárosban, jó körülmények között élő és igényes férfinak, szemben az európai negyven százalékhoz közelítő átlaggal.
A metrószexualitás nem más, mint egy újra felbukkanó, de egyáltalán nem új gondolkodás, viselkedési forma és attitűd. Kultúránk bölcsőjénél a görög és római polgárok is különösen adtak magukra, de a lovagok hőskorában, a francia reneszánsz és a romantika századaiban is fontos és elvárt volt a férfiak különleges megjelenése. A Napkirály udvarában a nemesek és katonák cicomája túlszárnyalta a nőkét, ezt a folyamatot majd a polgári társadalmak megerősödése fékezi meg, persze a történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy a feltűnő öltözködést nem egyszer törvények által tiltották az új rend, a polgárság tagjainak.
A férfi viselettörténet tehát, egyértelműen igazolást ad a metrószexualitás történelmi gyökereire, ez a hagyomány támadt fel, és lett korunk egyik új valósága. A férfi, aki heteroszexuális, de akinek a kinézete fontos, aki kinézetével nem csak a nőknek, de a férfiaknak is imponálni kíván. Ezért kerülnek a világ legjobb férfi magazinjainak címlapjaira, mint a GQ, az Esquire, a The Rake vagy a Robb Report jól ápolt, jól fésült, kitalált férfiak.
Ezek azok a férfiak, akik ma példaképek. Mert a kitaláltság, a jó kinézet, az ápolt külső igenis ma trend a világban, legyen szó fiatal férfiról, sportolóról, egyetemistáról, művészről, üzletemberről, politikusról vagy filmszínészről. Persze, mint minden ez is választható irány, senki sincs arra kényszerítve, hogy ilyen legyen, így gondolkodjon. Véleményem szerint, az talán mégsem helyes, hogy a magukra nem adó, rendetlen és ápolatlan férfiak alkossanak jól megformált és kirekesztő kritikát azokról, akiknek fontos a tiszta fehér ing, a vasalt nadrág, a zárt cipő a flip flop papuccsal, a bő bermudával és a szétmosott rövid ujjas inggel szemben, a higiéniáról, ápoltságról nem is beszélve.
El kellene már jönnie a kornak, amikor az igényesek is megszólalhatnak, mert ha mindig diszkrét és „jól fésült” hallgatásba burkolódznak, akkor valóban nem lesz nálunk más, mint igénytelenség, nyers erő és bunkóság! Vallom, hiszem és tudom, hogy a metroszexuálisok is, IGAZI FÉRFIAK!
Forrás és fotó: blogger42.hu, Schiffer Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése