Látom, hogy bulvár újságíróra számított, bár ellenérzés nincs az arcán, inkább beletörődés a sok ugyanolyan kérdés miatt. Magánélet, barátnő, Kossuth díj, - na, ezekről nem kérdezem. Szemmel láthatóan hálás érte.
Rögtön el is mondja, hogy egy zenésznél három fázis van az újságírókhoz való viszonyban: a feltörekvő szakaszban alig várja, hogy nyilatkozhasson, aztán amikor megy a szekér, részegen fűt-fát elmond, és később fogalma sincs róla, majd amikor már befutott, minden újságírónak ugyanazt nyilatkozza. Meg is állapodunk, hogy akkor ez ne egy ilyen interjú legyen…
Pedig a helyszín és az apropó neki is rendhagyó: ülőhelyes koncert az Óbudai Kulturális Központban, a Kossuth díjasok sorozat keretében. Hát, ő se az a kifejezett átlag Kossuth díjas, és ülőhelyes Kiscsillag koncerten se voltam még, szerintem a zenekar sem túl sokon. Előtte egy órát próbáltak, rá is kérdezek, miért, azt mondja, másfél hónapja nem koncerteztek és ettől furcsán érzi magát. Elgondolkodik, és látszik, hogy nem azért, hogy megfontolt válaszokat adjon, hanem mert tényleg furcsa az egész helyzet.
bővebben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése