Az állásinterjú az egyik legnyomasztóbb helyzet, ahol természetesen kell viselkedned, de egyúttal el is kell adnod magad, ráadásul még hülye kérdésekre is értelmesen, sőt hihetően kell válaszolnod. Íme a legostobább kérdések.
”Miért jött el az előző munkahelyéről?”
Mert zavart, hogy a főnökeim túlságosan megbecsülik a munkámat, és akkora fizetésemelést kínáltak, hogy azt már nem lett volna képem elfogadni.
“Hogy bírja a terhelést?”
Köszönöm a kérdését, jól! Engem a szűk határidők, a háklis főnökök és a túlórázások éltetnek!
”Mennyire tartja magát csapatjátékosnak?”
Most jól átlátott rajtam! Semennyire, én már gyerekkoromban is egyedül bújócskáztam.
”Az önéletrajzában a két előző munkahelye között van egy féléves szünet. Mit csinált akkor?”
A megtakarított millióimból világkörüli yachttúrára indultam, nyilván.
”Dohányzik?”
Igen, úgyhogy egész nap a dohányzóban fogok lebzselni munkavégzés helyett, ezt jól érzi.
”Szóval férjnél van. És gyereket terveznek?”
Igen, és kell egy balek, aki felvesz, hogy aztán jól elmenjek szülni rögtön négy gyereket sorban, és két büfiztetés között gonoszul röhöghessek a markomba.
”Zavarná, ha magánál fiatalabb főnököt kapna?”
Ja, hogy lehet válogatni? Akkor legyen egy kicsit idősebb, szexi, szőrös pasi, és szeresse a macskákat.
”Hogyan látja magát öt év múlva?”
Pár kilóval nehezebben, és más frizurával. Talán vörös? Igen, vörös hajjal. Ön szerint jól állna a vörös?
”És miért érzi úgy, hogy Ön a legalkalmasabb a feladatra?”
Mert az ilyen hülye kérdésekre is rezzenéstelen arccal tudok válaszolni.
”Rendben, köszönjük, nagyjából meg is volnánk. Apropó, még egy kérdés: be tudna számlázni?”
Ó, semmi gond, sőt adja borítékban az egészet! Gyűlölöm, amikor a társadalom többi része az én pénzemből élősködik, a nyugdíj meg majd megoldja magát, hát nem igaz?
Forrás: tízdolog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése