Az Underdog zenekar tovább menetel

Semmiből a világhírnév felé. Nem kevesebb az álmuk a hajléktalanokból összeállt Underdog zenekar tagjainak. A fiúk két évnyi gyakorlás után gondoltak egy merészet és jelentkeztek az Eurovíziós Dalfesztiválra. 

Komolyan végig kellett gondolni, a srácoknak mire van szükségük. Először is néhány buszjegyre, hogy a próbateremhez bliccelés és büntetés nélkül eljussanak. Feltöltőkártyás használt mobiltelefonra, hogy az együttes tagjai tudják egymással tartani a kapcsolatot. Valamint étkezési jegyre és néhány doboz cigire is, hiszen a feszültséget valahogy le kell vezetni.

– Ma már cigi sem kell a fiúknak, a hangulat e pótszer nélkül is remek. Persze esetenként azért bedobnak egy korsó sört a próbák előtt – árulja el Kocsis Mihály utcai szociális munkás, a zenekar berekfürdői származású menedzsere. A fiatalember több mint két évvel ezelőtt egyedülálló kísérletbe fogott Budán: a környéken lézengő, egykor képzett zenész hajléktalanokból együttest alapított.
 – Lecsúszott zenészekből jó néhány akadt, akik értettek valamilyen hangszerhez. Nagy kérdés volt azonban, sikerül-e a fásultságból felrázni őket. Úgy véltem, a zene segítségével ez könnyebben megvalósítható.
A szokatlan kezdeményezést a Magyar Máltai Szeretetszolgálat karolta fel. A bandának biztosítottak egy próbatermet a szolgálat egyik idősotthonában, a közös munka azóta is itt zajlik.


– Időbe telt, míg beszereztük a hangszereket a tagoknak, főleg a használt piacot böngésztük. Kezdetben volt egy dobosunk, zongoristánk, basszusgitárosunk és olyan fickók is, akik trombitán, oboán, szájharmonikán játszottak. Ha éppen tudtak egyáltalán fog nélkül játszani a fúvós hangszeren. Bizony, nem egy zenészt kellett először fogorvosi rendelésre elküldenünk... – fűzi hozzá.

A tagok között világutazó képzett zenész is van

A héttagú Underdog együttes eredeti, szavazással eldöntött neve a Happy
Street Boys volt.
– Majdnem harminc változat közül a tagok döntötték el, mi legyen a csapat neve – mondja Kocsis Mihály. – De a név nem volt hiteles, hiszen a srácok élete nem a boldogságról szól... Végül átváltoztunk Underdog-gá. Tulajdonképpen ezt másodhegedűsre lehetne lefordítani – magyarázza a fiatalember.
A tagok között volt, aki konzervatóriumba járt, más zenészcsaládba született, de akadt olyan is, aki magától tanult meg játszani hangszerén. Az egyik tag jól menő ingatlankereskedelmi vállalkozó volt, a másik egy ismert filharmonikus zenekar tagjaként utazta körül a világot, innen került az utcára.
– És hogy hová jutottak ezek az emberek? Sajnos az életük nem lett gondtalan – árulja el Misi. – Saját, hitellel terhelt lakása csak egyikőjüknek van, a legtöbben munkásszállón élnek. Életminőségük mégis jobb lett. Hiszem, hogy a művészet megtartó erő, és hiszem azt is, hogy ezek az emberek, akiket most a zene segítségével felráztunk, újra sikeres férfiak lehetnek.

Forrás: szoljon.hu